Az európai gazdaság átalakulása a 16. században a modern világgazdasági rendszer kialakulásával vette kezdetét. A földrajzi felfedezések nagy lökést adtak a tőkés gazdálkodás kibontakozásának mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban. A tőkés gazdaság fejlődésének alapja az új üzemformák és szervezési eljárások bevezetésében, illetve a munkások számának növelésében rejlett.

A 18. században végbemenő alapvető technikai-technológiai változásokkal ugrásszerű átalakulás kezdődött; kezdetét vette az ipari forradalom. A 18. század második felében Angliából kiinduló technikai újítások (gőzgépek, gyárak, gépsorok stb.) és gazdasági változások hosszú távú forradalmi következményekkel jártak: alapvetően alakították át az európai társadalmakat, a világgazdaságot. Az agrártársadalmak fokozatos átalakulásával megszülettek az ipari társadalmak, kezdetét vette az ún. indusztriális korszak. Az ipari forradalom hatásai először a mezőgazdaságban jelentkeztek. A termelékenység fokozódott, az újonnan megjelenő találmányok segítségével növekvő számú munkaerőt szabadított fel az ipar számára. Az ipari forradalom következtében megindult az európai gazdaság önfenntartó növekedése, lehetővé vált az anyagi javak és szolgáltatások gyors megsokszorozása.

A nagy gépesítések és nagyobb teljesítményű berendezések pedig egyre veszélyesebbé tették a munkások hétköznapjait. Bár az új gépek termelésnövekedést okoztak a munkavédelem és maga a munkaruha nem fejlődött ilyen ütemben. Bányákban, üzemekben, gyárakban, de még a könnyűiparban is mindennapossá váltak a munkabalesetek, amiknek gyakran halálos áldozataik is voltak. Az áldozatok számát növelte az is, hogy kis alapterületen egyszerre dolgozott sok ember.

forrás: www.wikipedia.hu