Zavarban vannak a munkáltatók, mert az új munka törvénykönyve – a régivel ellentétben – egy szót sem ejt a munkaruháról. Márpedig a legtöbb ipari munkahelyre utcai ruhában be sem lehet lépni, vagy például munkaidejében a hotelportás nem húzhat farmert, az ápolónő sem sürgölődhet kiskosztümben vagy éppen otthonkában. Ráadásul az adószabályok is értelmezésre szorulnak, így jogos az alkalmazott megoldás helyessége iránt érzett aggodalom.

Kinek, milyen munkaruha jár adómentesen?

A munka törvénykönyve (Munka tv.) nem tartalmaz tételes rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkáltató köteles lenne a munkavállalónak munkaruhát juttatni, de azt előírja [Munka tv. 51. § (1)-(2)-(4) bekezdés], hogy

– a munkavégzéshez szükséges feltételeket, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit biztosítania kell, illetve

– a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.

Ezen kívül még a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 79. §-a rendelkezik úgy, hogy

– végrehajtási rendelet előírhatja a munka jellegére tekintettel biztosítandó formaruha-juttatást;

– a munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg;

– a juttatási idő eltelte után a munka, illetve formaruha a közalkalmazott tulajdonába megy át.

A szakképzésről, illetve a nemzeti felsőoktatásról szóló törvények a gyakorlati képzésben résztvevő tanulókat, hallgatókat megillető tételesen felsorolt juttatások között a munkaruhát is megemlítik.

A munkaruhát is érintő további szabályozást a munkavédelemről szóló (Mvt.) 1993. évi XCIII. törvény tartalmaz, amely minden szervezett munkavégzésre kiterjedő hatállyal alapelvként rögzíti többek között, hogy
– a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért;
– a munkavédelmi követelmények megvalósításának módját – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg;
– a munkavédelmi feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani;
– az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat.

Az Mvt. egyben azt is előírja, hogy a munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, így különösen a munkavégzéshez szükséges, az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatban végezhet munkát. Ide tartozik minden olyan ruházat, amely a dolgozó személy védelmét szolgálja a munkafolyamat során felmerülő kockázatoktól, vagy amely a munkafolyamatot, a terméket védi.

Mindezeket összegezve, megállapítható, hogy a munka jellegéhez igazodó, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megfelelő ruházat természetben történő biztosítása a munkáltatónak törvényi előírásokon alapuló kötelezettsége, amelynek költségeit teljes mértékben viselnie kell.

Emellett a munkaruha fogalmába tartoznak az olyan megkülönböztető jellegű (egyenruha, formaruha, jelmez) öltözékek is, amelyek viselését ágazati jogszabály, kollektív szerződés, illetve a cégek, szervezetek belső szabályzata írja elő – szintén kötelezően – az alkalmazottak számára. Szélesebb értelemben munkaruhának szokás nevezni a szociális jelleggel történő ruházati juttatást is.

forrás: regular.hu
Írta: Surányi Imréné