Eddigi írásaimban, még nem szerepelt olyan személy, akinek olyan sokat köszönhetne a magyar munkaruha „társadalom”, mint Kovács Lajos. Örömömre szolgál, hogy róla írhatok, egy kisebb önéletrajzi-szakmai sorozatot, ahol őszintén és közvetlenül beszél magáról, életéről, és a szakmáról.

Személyes véleménye szerint, ő csak egy átlagos pasas. 1954-ben született Budapesten, ahol nyomdásznak tanult. Szerette a szakmáját, de már akkor látta, hogy ebből nem fog tudni vagyont  szerezni, így – mint sokan abban az időben, megpróbált „maszek” lenni. Először a textilnyomóként próbált érvényesülni, de mivel nem kapott rá engedélyt, és a felesége (aki női szabó volt) sem örült a dolognak, gyerekruhákat kezdtek gyártani.

1992-ben elkezdtek kórházi textíliákat gyártani, később köpenyeket, majd mindent, ami a kórháznak kellett. Ez a közbeszerzéssel megszűnt. Ekkor ment a fia szakácstanulónak, és egy nem várt és elég vicces fordulatot vett az irányultsága a textiliparon belül: „Varrtunk neki egy kabátot, ami miatt behívott a szaktanára, Weinbrenner Gábor, és elmondta, hogy mi a rossz a kabáton. Ezt összesen 17-szer tette meg. A 18-dik kabáttal már elégedett volt. Innét datálódik a vendéglátó ipari ruhagyártásunk.”

A kezdet persze nehéz volt, és egy jó munkaruha tervezése, elkészítése és legyártása még napjainkban is nehéz feladat. Kovács Lajos elmondása szerint, apró megfigyelésekből, előző hibákból és szakácsok segítségével csiszolódott a stílusuk. Így vált egyre kényelmesebbé és kifinomultabbá a „Kovács Lajos féle” munkaruha, amelyik darab pedig nem sikerült, az bizony a kukában végezte.

A fejlődés és a tanulás folyamata a mai napig tart: „Állandóan tanultunk, most is, állandóan tanulunk. Beletanultunk.” Igazi profi mentalitás. Jó pap, holtig tanul.  :)

A munkához és a sikerhez való hozzáállása pedig példaértékű lehet mindenki számára, függetlenül attól, hogy melyik területen tevékenykedik az illető: „Remélem tényleg piacvezetők vagyunk. Tudásunkhoz, lehetőségeinkhez képest, igyekszünk mindent elkövetni, hogy ez így is maradjon. Persze, ehhez, tenni kell, sokat tenni.” Folyamatosan keresi a kihívásokat és az új megoldásokat a felmerülő problémákra. Van, hogy több évnyi munka előz meg, egy-egy fejlesztést vagy projektet!

Ahogy mondani szokták: a sikert nem adják ingyen.

folyt.köv.

forrás: www.csintex.hu és www.oldalasmagazin.hu