Nagyot ugorva az időben, Ulrich Ellenborg német orvos 1473-ban írta le a fém gőzök egészségkárosító hatását és tüneteit, majd Paracelsus (Kr.u. 1493-1541) írt egy tanulmányt a munkavégzés során bekövetkező megbetegedésekről – főként a bányászok körében jelentkező tüdő problémákat említi, aminek gyökérokaként a port és a fémeket azonosította. Paracelsus, akit a „toxikológia atyjaként” is emlegetnek, állította, hogy minden anyag mérgező, csupán a dózisa dönti el, hogy méregként, vagy orvosságként hat a szervezetre.

Ellenborg kortársa, Agrocila (Kr.u. 1494-1555) a svájci Jochimstral városában élő orvos a De Re Metallica értekezésében szintén a bányászat és a kohászat területeit érinti. Agricola a bányákban a szellőzés/szellőztetés szükségességét hangsúlyozza. A Kárpátok bányáiban olyan nőket is említ, akiknek már 7 férjük is volt, s mindegyik tüdő problémák miatt halt meg idő előtt. Agricola az elsők között már nem pusztán leírását adja az egyes munkavégzés során bekövetkező megbetegedéseknek, hanem javaslatot is tett azok megelőzésére!

Bernardino Ramazzini (Kr.u. 1633-1714) könyvében (De Morbis Artificium Diatriba – Munkások betegségei) a higany mérgezés, ólom mérgezés, valamint egyéb munkavégzés következtében történő megbetegedésekről ír. Ő írta le a szilikózis patológiáját is. Azzal a javaslattal fordult orvostársaihoz, hogy az egyes megbetegedések kapcsán mindig vizsgálják meg a páciens munkakörnyezetét és tegyék fel azt a kérdést, hogy mely iparágban is dolgozik az érintett.

Tehát egy lassú, de egyértelmű folyamat zajlott le a vezetők, a szakemberek, és a munkások között, ami mindinkább arra ösztökélte őket, hogy a munkaruha nélkülözhetetlen, előállítása pedig, fontosabb, mint azt korábban gondolták.

forrás: wikipedia.hu